A Csicsói Holtág a Csallóköz egyik természetileg legértékesebb
területe. A terület magját maga a szabálytalan alakú holtág alkotja. A keleti partvonalat meredek védőgát határolja, a nyuhati part enyhébb lejtésű és folyamatosan sűrű , gyékényesbe és nádasba megy át. Az egész holtág a fokozatosan eliszaposodás és növényzettel való benövés stádiumában van.
A keleti részen egy nagy öböl található. amely a töltésnek a 19. század végén bekövetkezett átszakadásakor keletkezett. A nyugati részen a partok hosszában majdnem a teljes holtág be van nőve vizi növényzettel. Ez a jelenség valószinűleg a domináns nyugati szelekkel hozható összefüggésben. A rezerváció külső területét a régi, több mint 100 éves, parti vegetációval benőtt dunai töltés alkotja. Ez egy változó szélességű ártéri-erdő és bozót sáv a holtág hosszában, amely a vizfelület felé helyenként litorális növénytársulásokba megy át. A töltés átmenetet képez a szomszédos mezők és a tavak között, egyben ez alkotja a rezerváció védett övezetét is.
A védett övezetben található a Hami nádas is, hol a növénytakaró központi részét a nád és a magas sás sűrű vegetációja alkotja. A nádas helyenként vizenyős területbe megy át, máshol füzes vagy nyárfás növényzet határolja. A helyszín közepén a Ham csatorna halad. A vízi növénytársulások közül a csatornában jelentős : békaliliom, fehér tündérrózsa ,vizitök, virágkáka.
Értékes kétéltűek és hüllők előfordulása, mint például a képen látható ásóbéka vagy az erdei sikló. A Hami nádas emellett madártanilag is jelentős lelőhely tekintettel a 80 madárfajra, amiből 51 védett, mint például a képen látható fajok is - nádiposzáta, sármány, fülemüle és mások.
A Hami nádas pillanatnyilag a viszonylag legöregebb mocsári növényi biotóp a csicsói területen. Eredetileg dunai folyóág folyamatos eliszaposodásának eredménye. A terület értéke ritka mocsári életközösség megörzésében rejlik, amely a legidősebb a csicsó terület fokozatosan eliszaposodó volt dunai-ágainak sorában.A mai holtág területét először a középkorban IV. Béla király 1268-ból származó adományozó levelében említik, mint AQUA AD VILIAM CYCHOV. Ebben az időszakban indul a terület benépesedése is.
A Duna már az Osztrák-Magyar monarchia korában is bizonyos szakaszaira fel volt osztva. A folyó mentén az alkalmazottaknak lakóházak épültek, kiknek feladata a szakaszok őrzése volt. Az utolsó ilyen gátőr az Első Szlovák Köztársaság idejénA terület a Duna vízgyűjtő területébe tartozik. Hidrológiai szempontból is főleg a Duna folyásának hatása alatt áll. A holtág a felszínalatti szivárgásokból táplálkozik. A víz átlagmélysége 3m, a legmélyebb részen eléri a 6,1m is. Nagy víztartalom és vízáteresztő képesség jellemzi. Emellett a rendszert befolyásolja a csatornahálózat és a Bősi vizierőmű is.
A terület valószínű eredeti vegetációját a kőrises, sziles tölgyes és a füzes nyárfás ártéri erdők alkotják. Lokálisan szintén megtalálhatóak mocsarak különböző fajtái. Vezető fa fajta a nyárfa és a füzek, de mindezek mellett előfordul a fehér akác, kőris és a szilfák. Bokrok közül megtalálható a fekete bodza, galagonya, som, fagyal, kányabangita és a szeder. Az ártéri erdőnek dzsungelszerű jelleget kölcsönöznek a kúszónövények.